Természetvédelmi kezelés

Élőhely-helyreállítás

Az élőhely-helyreállítás során a terület feldarabolódottságának (fragmentációjának) megszüntetése, az invazív fajok visszaszorítása és a faállomány szerkezetének átalakítása jelenti a legnagyobb kihívást.

Az egykor egybefüggő erdőterület összezsugorodása, az idegenhonos fafajok telepítése, valamint az átalakított faálomány-szerkezet komoly veszélyt jelent a terület élővilágának hosszú távú fennmaradására. Célunk, hogy az erdőterület integritását, fajösszetételét és szerkezeti tulajdonságait visszaállítsuk. Számos őshonos növény és állatfaj számára így tudjuk biztosítani a könnyebb és kockázatmentesebb vándorlást, növelni a megtelepedésre alkalmas élőhelyek területét, javítani azok minőségét.

A feladat megoldásához többféle eszközt használunk fel. Erdőtelepítés segítségével lecseréljük a jelenleg idegenhonos állományokat, amivel csökken a terület feldarabolódottsága. A jelenleg invazív fajokkal fertőzött, de természetesebb állapotú élőhelyekről szintén eltávolítjuk az idegenhonos egyedeket és ha szükséges hazai fafajok csemetéivel egészítjük ki a faállományt.

A jelenleg magántulajdonosok által kezelt erdők korlátozott használati jogát 90 évre átveszi a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság. A tulajdonosok a fakitermelés elmaradása miatti jövedelemkiesés után kompenzációban részesülnek. Az erdőkben a továbbiakban csak természetvédelmi célú kezelések történhetnek. Az erdők rendeltetése gazdasági erdőről talajvédelmi erdőre változik, melynek értelmében a 30%-os záródottságig nincs felújítási kötelezettség. Ez a lehetőség igen fontos az erdőssztyepp jellegű tölgyesek termszetes szerkezetének kialakításához, fenntartásához. Ott, ahol szerkezetátalakításokra van szükség, természetközeli folyamatokra alapozott módszereket alkalmazunk.

Vadkizárásos kísérlet

A tölgyes felújulásának segítése érdekében, valamint kutatási célokból a terület egy részén vadkizáró kerítést építünk.

Az erdő felújulását jelentősen gátolhatja a nagy létszámú (túltartott) vadállomány. A szarvasok, őzek lerágják a fiatal facsemeték hajtásait, a vaddisznó pedig kitúrja a talajba temetett makkok nagy részét, így az újulat nem képes felnőni és utánpótlást biztosítani az erdő folyamatos fennmaradásához. A vadállomány nagyságát az ember drasztikus beavatkozását megelőző időszakban a nagyragadozók (farkas, hiúz, néhol medve) korlátozták. A nagyragadozók kipusztításával, eltűnésével a vadállományt adott területen csak a vad kizárásával illetve vadászatával lehet korlátozni.

Egyes vélemények szerint a vadállomány túltartása helyett (vagy mellett) a talajvízszint csökkenése okozza az erdő felújulásának elmaradását. A két tényező hatásának vizsgálatához, és a kérdés esetleges eldöntéséhez terepi kísérletre van szükség – ennek céljából épül fel a területen csaknem 12 kilométernyi vadkizáró kerítés. A kerítéssel mintegy 170 ha-os erdőrészletet kerítünk be, ahonnan 2-3 alkalommal befogással illetve vadkihajtással távolítjuk el a vadakat. A kerítést egyelőre 20-25 évre tervezzük.

Az elkerítéses kísérlet eredménye alapján mérlegeljük a jövőben a tennivalókat. Amennyiben a kerítésen belül jól fog újulni a tölgy, úgy a vadállomány csökkentésére javaslatot kell tenni. Ha a kerítésen belül sem sikeres a tölgy megújulása, számolni kell az élőhely természetes átalakulásával, melynek során kiterjedhet a homoki gyepek területe. Ebben az esetben sor kerülhet a tölgyesek más, jobb vízellátottságú területeken történő telepítésére, kialakulásának biztosítására.

Monitorozás

A monitorozás során nyomon követjük a kezeléseink élőhelyekre gyakorolt hatását, valamint az élőhelyek biológiai állapotának változását.

A monitorozás azt jelenti, hogy hosszú távon, rendszeres megfigyelésekkel nyomon követjük egy vizsgálandó terület változásait, vagy egy faj egyedeinek viselkedését. Jelen esetben kétféle monitorozást végzünk.

A természetvédelmi kezelés monitorozásának célja elsősorban az invazív fajok kiszorításának, a vadkizárásnak és az erdőszerke-
zet-átalakítás hatásának vizsgá-
lata.

A vizsgálat mintavétellel történik: 10 x 10 m-es mintavételi négyzetekben (ún. kvadrátokban) vizsgáljuk a kezelés hatásának az elemzésére alkalmas változók alakulását. Ilyen változók elsősorban az aljnövényzetben megfigyelt fás- és lágyszárú növényegyedek faji hovatarto-
zása, egészségi állapota, mérete stb. A monitorozás első lépése az alapállapot felvétele, amelynek során a kezeléseket megelőző állapotot rögzítjük. A felmérést minden évben kétszer elvégezzük, nyár elején és végén. A vadkizárás hatásának nyomon követésére a kerítésen belül és ún. referenciaként azon kívül is kijelölünk mintavételi négyzeteket.

Az élőhely biológiai állapotának monitorozása (biodiverzitás monitoring) a kezelések közvetett hatásait mutatja, sok élőlénycso-
port együttes vizsgálatával. Kiegészítő vizsgálatként holt faanyag életközösségének feltárása is megtörténik, évente 5 őshonos, és 5 idegenhonos fatörzs elemzésével. A felmérést minden év augusztus 31-ig elvégeztük, a vizsgált faj szempontjából legalkalmasabb időpontban.

Az eredmények kiértékelésére a projekt utolsó évében, 2011-ben került sor.